András napja

András napja az adventnek, illetve az egyházi évnek a kezdete, már a téli napforduló időszakába esik: a bűbájosság, az eladó lányok szerelmi varázslatának időszaka veszi kezdetét. A muzsikálásnak is megálljt int, megszűnnek a zajosabb mulatságok: "András zárja a hegedűt." Ilyenkor kezdődnek a disznótorok, innen származik a tréfás Disznótoros Szent András elnevezés.

ndrás apostol, Jánossal együtt, Keresztelő Szent János tanítványa volt, és a tanúságtételt követő napot Jézus társaságában töltötték. András vitte hírül testvérének, Péternek, hogy megtalálták a Messiást.
Az első meghívott apostolok közé tartozik, az apostolok névsorában a harmadik. Betszaidából származott, és testvérével, Péterrel együtt halász volt. Az Úr a háló mellől hívta meg, és attól kezdve kétkedés nélkül hitt Jézusban, és mindenek fölött szerette Őt.
Fülöppel együtt ő vitte Jézushoz az érdeklődő pogányokat. A csodálatos kenyér-szaporításkor ő hívta fel Jézus figyelmét, hogy az egyik gyermeknél van két hal és öt kenyér.

Szent András-oltár Litószentmiklósról (Magyar Nemzeti Galéria)

A hagyomány szerint az első pünkösd után több helyen hirdette az evangéliumot, de a Szentírás igen szűkszavúan tesz említést András apostol cselekedeteiről. Az első századig visszamenő hagyomány szerint Szkitiában hirdette az igét, majd Kisázsiában, a Földközi tenger vidékén, azután Tráciában, az Alsó-Duna tájékán és Görögországban. Ősi hagyomány szerint isz. 60. körül Achajába, Patras városába ment téríteni. Elfogták, bálványáldozatra akarták kényszeríteni, ezt azonban nem tette meg. Börtönbe vetették, és bár a nép ki akarta szabadítani, András annyira vágyakozott a vértanúságra, hogy végül is ráhagyták. November 30-án "X" formájú keresztet készíttetett számára a helytartó (ez az ún. andráskereszt), amit András boldog örömmel fogadott. Két napig függött élve a keresztjén, de még ott is Krisztusról prédikált.

357-ben testét átvitték Patrasból Konstantinápolyba az Apostolok templomába, de itt is csak 1210-ig maradt. Ekkor Itáliába, Amalfiba vitték. Teste ma is ott nyugszik, fejét azonban 1462-től Rómában, a Szent Péter bazilikában őrzik.

András napi népszokások:

Rövid részlet a "Kerek istenfája, szép tizenkét ága" című néprajzi sorozatunkból (Molnár V. József) és moldvai csángó András-köszöntő (Dorombér együttes) 

Andrást a nép házasságszerző szentnek tartja, ami valószínűleg ahhoz az egyházi hagyományhoz kapcsolódik, hogy a pap az András napjához legközelebb eső első adventi vasárnapon olvassa fel híveinek az elmúlt egyházi év eseményeit, a házasságkötéseket, születéseket. De hozzájárul Szent András házasságsegítő szentként való tiszteletéhez az a téli napfordulós meggyőződés is, miszerint az ilyen hosszú éjszaka a szerelmi varázslások legalkalmasabb ideje.

Még ma is ismeretesek az olyan régi szokások (ezeket nemcsak a nép ismerte, de a főrangúak is), hogy a lányok este többnyire magányosan, titokban szilvásgombócot főznek, mindegyikbe beleraknak egy-egy férfinevet tartalmazó papírt, s az első feljövő gombócba zárt név lesz a férjüké.
Baján azt tartották, hogy az a lány, aki meg akarja látni jövendőbelijét, az Andráskor böjtöljön, lefekvés előtt mondjon el három Miatyánkot és Üdvözlégyet, este a feje alá férfiruhát tegyen.  Erre utal a mondás: "Aki böjtöl András napján, võlegényt lát iccakáján." Az erdélyi Mezőpanitban egész napos böjtöt tart a lány, este az udvaron kötényébe szedi a csillagokat (miközben visszafelé számol tíztől egyig tízszer, kétszer ugyanazt a csillagot nem szabad leszednie.) A csillagokat a kötényéből az ágyba önti, s éjszaka megálmodja a vőlegényét.  Más szokás szerint lefekvéskor elmondják mondókájukat: "Párnámat rázom, Szent Andrást várom, kutassa meg a jövendőbeli párom!"  Ismeretes az is, hogy a vánkos alá tükröt tesznek, s ha éjfélkor belenéznek, megpillantják jövendőbelijüket.

Palóc vidéken almát rejtettek az eresz alá, Borbála napján megfordították, s karácsonykor magukkal vitték az éjféli mislre; lassan mentek vele, és aki ilyenkor megszólította az almát vivő eladó lányt, annak a fia vagy rokona lett a vőlegény.
 
Érsekvadkerten  a termékenységvarázsló "aprószentek-vesszőket" ilyenkor szedik a határban.

Máshol a zsúpfedeles házak ereszét megrázták, s a kötényükbe hulló magból jósoltak: ha a lány kötényébe búzamag hull, jómódú legény veszi feleségül, ha rozsmag, akkor szegény legény lesz a férje, ha pondró hull bele a zsúpszalmából, még a következõ évben teherbe esik.
A hallgatózásból való jóslásnak legismertebb formája volt az ól rugdosása. Úgy vélték, ahányat röffen a disznó, annyi év múlva mennek férjhez.

Hagyományosan disznóölõ Szent András napjától, a hideg idõ beálltával kezdõdtek a disznótorok és farsang végéig tartottak. A magyar nyelvterületen a disznótor mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. Egyes vidékeken a disznótoros vacsora alatt álarcos, maskarás gyermekek, süldő legénykék az ablakok alatt kántáltak, tréfás rigmusokat mondtak, elbúcsúztatták a leölt disznót. A gazda ilyenkor behívta a kántálókat, és megvendégelte őket. Ha kaptak kóstolót, akkor így köszönték meg: Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, töltse meg az Isten mind csűrét, kamráját! Ha nem kaptak, ezt mondták: Áldja meg az Isten e háznak gazdáját, töltse be az Isten tetűvel, bolhával!